john green csillagainkban a hiba avagy ehhez tényleg kell egy csomó zsepi?

Egy erős könyv.

Fülszöveg:

A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.

Két hónap után betévedtem a könyvtárba. A polcok közt egyszer csak megláttam egy élénk kék borítót. Mivel én általában „színre utazom”, tehát színről állapítok meg dolgokat, azokra csapok le, amiknek tetszik a színe, tudom ez így elég felületesnek hangzik, de a megérzéseimben ritkán csalódóm, és most sem kellett.

Egy erős regényt találtam a csodálatos borító alatt.  Egy olyan regényt, amelynek sikerült megérintenie. (Először a Semmi óta, ami akkor nagyon kiakasztott.) Ennél is könnybe lábadt a szemem, itt már az olvasás közben – a Semminél is végig bennem lappangott és nem tudtam semmit tenni.

Igaz előtte is hallottam a könyvről, mivel egy ideig a csapból is ez folyt. Nagy elvárásokkal kezdtem bele.Még sose hallottam olyanról, hogy egy férfi egy 16 éves lány szemszögéből írna. Érdekes volt.

 Ebben a könyvben mindenkit csak szeretni lehet, főleg ezért nehéz olvasni – rossz, amikor fájdalmuk van azoknak, akiket megszerettünk.
Kedvencem: Isaac, szegény Isaac, rájárt a rúd. De csak semmi spoiler, nem fogok semmit elárulni.

Idézet tőle: 

„Én vesztem el a szemem világát, és ő nem tudja feldolgozni.”

Meglepődtem, mert az előző olvasmányom pont az Anne Frank naplója volt, így még ahhoz is kaptam plusz infókat. A vége tartogatott meglépetéseket. Körülbelül ekkor kezdett hatni az eddigi információáradat.
Sokkolt, de nem sírtam, mert mindenki azt mondta, ezen zokogni kell/fogok/nembíromki de nem is tudom, persze ez nem azt jelenti, hogy nem érintett meg, hanem azt, hogy én ilyen típusú ember vagyok.
 
Biztosan bennem marad, ez a könyv mély nyomokat hagyott.

Idézet:

"Egyes turisták azt gondolják, hogy Amszterdam a bűn városa, holott valójában a szabadság városa. Csakhogy a szabadságban a legtöbb ember a bűnt látja."

Nyáron a film is a mozikba kerül. (Már nagyon várom)

A kérdésre még nem igazán válaszoltam, elég sok molytársamnak szüksége volt zsebkendőre, de ez nálam kimaradt. (Azért, ha olvassátok legyen nálatok, hátha kell )
:) 

Oké? Oké. :)                                                10/10